A cég generációs története

Legkorábbi emlékeim nagyapámhoz nyúlnak vissza, aki a 30-as években műbútorasztalosként tevékenykedett. Végh Rudolf -nak (1903-1979) hívták, volt egy kis műhelye a szülői ház végében, ahol később az édesapám is inasként tőle tanulta el a szakmát. Négy gyermeke született és mind a négyen hűek maradtak a szakmához, ahogy a későbbiekben az ő gyermekeik is.

Édesapám Jerábek Anton (1926-2001) az asztalos szakmát a nagyapámtól tanultam, aki egyébként bognárnak tanult. A falubéli „Nemzeti tulajdonban“ lévő asztalos műhelyben dolgozott mit asztalos, ahol csézakat, kocsioldalakat, kocsikerekeket készített és javított. Abba az időben kevesen értettek a esztergállás művészetéhez a bognárokon kívül.

Édesapámnak a munkahelyén volt egy egyszetergapad, amivel dolgozott. Egyszerű szerkezet volt, kézi, elektromos meghajtással. Később, amikor már nem volt igény a bognár munkákra, teljes mértékben áttért az asztalos szakmára. Ablakokat, ajtókat gyártott, de legfőképpen lépcsőkkel, korlátokkal és az esztergályozással foglalkozott.

1962 -ben Jerábek Anton -ként jöttem a világra és az édesapám nevét örököltem. A szakmával kapcsolatos emlékeim gyermekkoromból, édesapám kis 2,5 x 3,5 méteres műhelyéből vannak, ahol egy mini esztergapadon, amit a szüleimtől kaptam ajándékba külömböző vázákat készítettem, faragtam. Ez volt édesapám első műhelye, ahol a polgári munka mellett „fusizott”. Később, amikor édesapám második házát felépítette nagyobb, tágasabb tér lett kialakítva a ház alatt és mögött édesapámnak, bátyámnak aki szintén a szakmának szentelte az életét és természetesen nekem. Ebben a közegben nőttem fel és akkoriban bizony sokkal nagyobb hagyománya volt, hogy egy szakma apáról fiúra száll, nem azért, mert ez kötelező lett volna, hanem azért, mert legbelül úgy éreztük.

Nekem nagyon is tetszett és mivel elvégeztem a képzőművészeti alapiskolát is, választhattam, folytatom-e a művészeti iskolát, ahogy azt  később a fiam tette vagy az asztalos szakmát választom. A szívemre hallgattam és az asztalos szakmát választottam, a képzőművészeti iskolán tanultakat pedig a bútorszakmában kamatoztattam. Kitartásom és tehetségem meghozta gyümölcsét, sikerült munkámat egy magasabb szintre emelni. 1977 -ben keztem el Nagytopolcsányban a faipari középiskolába járni. Abban az időben ebben a városban volt az egyik legnagyobb bútorgyár Mier Topoľčany a legkorszerűbb gépekkel felszerelve. Az iskolát maga a gyár működtette. Egy helyen volt megtalálható a gyár, az iskola és az internát is. Emlékszem, másodikos koromban az intarzia szakkört vezettem egy évig az internáton, miután a tanár engem jelölt ki vezetésére a távozása után.

Maga az intzarzia már alapiskolás korom óta foglalkoztatott a képzőművészeti alapiskolában is szerepelt a diplomamunkáim közt.

A szakkör vezetésének ideje alatt egy háromszor két méteres kommunista tematikájú, intarzia képpel sikerült még az országos első helyet is elhoznunk.
Engem a pozsonyi székhelyű, nagynevű Západoslovenské Nábytkárske Závody cég tanítatott ki, ami a szocializmusban egyértelmű volt, így kötelezően ott dolgoztam a gyárban, három éven át. A későbbiekben és a rendszerváltás után több „viszonteladó” is megkeresett, dolgozzam nekik azaz gyártsak bútorokat az üzletekbe, de párommal, akit 1987 -ben vettem feleségül és akivel közös céljaink, álmaink voltak, meggyőzött, hogy alapítsunk saját vállalkozást. 1988 -ban váltottam ki a vállalkozói engedelélyt, mint műbútorasztalos, párom 1996 –ban nyiltotta meg az első bútor mintatermét, 1997 -ben pedig közösen megalapítottuk a Style nábytok s.r.o társaságot. Az első nemzetközi kiállításon Nyitrán, nagy sikert arattak termékeink, ahol főként ebédlőasztalokat, kisebb dohanyzóasztalokat és egyedi munkákat kínáltunk.

Ma 500 négyzetméter területen foglakozunk termékeink gyártásával, hogy hagyományainkhoz hűen, maximális minőségre törekedve tudjunk egyedi, egyedülálló formavilággal létrehozott termékeket kínálni. Fontosnak tartjuk a generációs, családi vállalkozás fogalmát is. Ahogy nekem az édesapám, abban a szellemben szeretném átadni tudásomat a fiamnak. Antal, aki a képzőművészetek irányát választotta, hozzám hasonlóan elvégezteaz alapfokú, később a  középfokú ipari dizájn iskolát, majd a felsőfokú grafikai dizájn tanulmányai befejeztével megerősítette családi vállalkozásunkat, vállakozásunk egységét.

A Style nábytok- nál értékelni tudják a bükkfában rejlő csodát és különleges tulajdonságait. Persze ez nem csupán erről szól a fát tudni kell minőségien megmunkálni. Style nábytok-nak lelke van. A kemeny kézi munka meghozza a gyülölcsét.

— doc. PhDr František Okruhlica, PhD.

Különleges megjelenés a minőséget szem előtt tartva. Végre valaki, aki az öreg mesterek tradicionális műbótor asztalosságát egy szintel magasabbra emelte. Egyszerűen pazar.

— Ing. Süliová Orsolya

Style nábytok, professzionális hozzáállással váltották valóra az auktor gondolatait, egy magas színvonalú termékben. Figyelmet a részletekre öszpontosítva, preciz felületkezeléssel egyetemben. A fa illatával semmi sem vetekedhet a mai korban, de fontos hogy gondoljunk az anyaföldünkre, melynek érdekében lépéseket kell tennünk. Mindez várható a Style team-tól.

— Mgr. Art. Dušan Amrich